Az az igazi Robinho, aki hétfőn brillírozott Argentína ellen, és nem az a játékos, aki Capellónál a mérkőzés utolsó perceiben játszik. Annyira tudatos, amikor nála van a labda, hogy egymaga képes maga körül mozgatni egy egész csapatot, és fellelkesíteni egy egész stadiont a játékával. A Real Madridban, ahogy innen messziről figyelem a helyzetét, egy szomorú, lehangolt, önbizalomhiánnyal küszködő Robinhót látok. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a játékos, aki a világ egyik legnagyobb csillagává válhat, kialhat, ha megtagadják tőle a játék lehetőségét. Azt a jogot, amit vibráló játékával kiérdemel. Capello teljes mértékben téved Robinhóval kapcsolatban. Abból a feltételezésből indul ki, hogy Robinho csupán látványos futballt produkál, és a játéka nem hatékony, és ez nem igaz. Ezek a cselek és ez a technika, ami Robinho lábában van, elvitathatatlanul kezdővé kellene hogy tegyék a Real Madridban, még akkor is, ha elismerjük, hogy manapság nem az ilyen típusú játékosok döntik el a mérkőzéseket. Nem sokan vannak ilyenek.

Furcsa Capello Cassano iránti „ vonzalma”. Ugyanaz a megértés, amit Robinhótól megtagad. Cassano jó játékos, de ahhoz a varázslathoz képest, amit Robinho végbevisz a pályán, csak hétköznapi játékos. Az lehetetlen, hogy Cassano kezdő legyen , és Robinho nem. Attól félek, hogy Robinho fejlődése megtörik Capello irányítása alatt. Ennek az edzőnek a felelőssége, ha veszni hagy egy jövendő futballcsillagot, mert a játékos nagyon fiatal és most van az a pillanat, amikor képességeit maximálisan kibontakoztathatná. Ha most megtagadják tőle azt a bizalmat, amire egy futballistának szüksége van a fejlődéshez, veszélybe kerülhet egy ilyen sokoldalú adottságokkal bíró játékos kibontakozása. Brazíliában már egyenesen arról beszélünk, hogy ha a dolgok így mennek tovább, jobb, ha hazatér. Itt sokan vélik úgy, hogy amíg Capello irányítása alatt kell dolgoznia, Robinho nem lesz újra boldog.  

Ezzel a játékossal a Madridnak a Milan és Kaká példáját kellene követnie. Az olaszok nagyon fiatalon vették meg a brazil Sao Paulótól, és az első perctől fogva szabad kezet adtak neki. Nem volt világhírű neve, de azt a benyomást keltette, hogy nagy játékos válhat belőle, akárcsak Robinho esetében. Ez az a titok, ami tökéletesen megmagyarázza, hogyan fejlődhetett Kaká azzá, aki ma. És ha belegondolunk, hogy egy olasz klubról van szó, és Capello is olasz. Fabio azt szereti, ha a játékosai passzolnak és lőnek, és Robinho ennél sokkal többet tud, és úgy tűnik, ezt nem képes megérteni. Reyes leigazolása csak annyit jelent, hogy Robinhónak nehéz lesz az idén játszania, ha Capello nem cseréli be, vagy ha valaki nem talál megoldást a helyzetre. Robinho szabadon akar játszani, és nem gúzsba kötve, mint ahogyan most használják. És ez az edző másik tévedése.

Eduardo Goncalves Andrade, „Tostao” Brazíliával nyert világbajnokságot 1970-ben. A „fehér Pelé”-nek becézték.

www.as.com