Megint csak a szokásos amerikai filmet láttuk : egy hátul a végsőkig ellenálló Madridot Cannavaro, Ramos és Emerson személyében, hibátlan labdaszerzéssel de nagy nehézségekkel, ami az utolsó métereken a gyorsaságot illeti. Raúl kényelmesen megélt a rendkívül tömör taktikai háló közepén, de a kapitány egyelőre még nem jut át a falon. Aztán Capello Pablo García kezére adta a csapatot, és az történt, ami várható volt : rövid kis passzok és a „tisztátalan” játék kelléktára.Van, aki összetéveszti a míszter által megkövetelt nyomást az ellenfél felöklelésével.

Ebbe az ásításra ingerlően lapos játékba Cicinho vitt életet, akit Capello már kezdő rangra emelt Beckham helyén. És ebben nem nagyon téved a mester, mert a brazil „ütősebb” , mint az angol és változatosabban tudja megjátszani a helyzeteket. Azt mondják, Becks jó párt alkot Van Nistelrooy-jal, amikor ez előbbi „becsavarja” a tizenhatoson belülre, de maga Capello bontja meg ezt a társulást, amely még a Manchesternél töltött időkre megy vissza.