|
CICINHO még mindig fél attól, hogy nem jut ki a VB-re
2006.04.30. 17:14
 "Divatos nadrág, tele hasításokkal. Egy kínai szerzetes végtelen türelme. Végül is, a telefon egyfolytában csörög. Cicinho megérkezik a madridi lakásának nappalijába, hogy interjút adjon a LANCE ! –nak. ( Ebben a lakásban élt Vanderlei Luxemburgo addig, amíg a Real edzői kispadján foglalt helyet. ) A szélső lehalkítja a 42 hüvelyk ( 1 polegada, kb. 2,5 cm ) széles tv-t, ahol éppen egy brazil műsor megy. És a pályafutásáról, meg az életéről beszél. Elmondja, hogy nagyon szeretné ő védené Brazíliát a VB-n, de akkor sem fogja elveszteni a fejét, ha Parreira mást fog előnyben részesíteni a posztra. És elárulja, mi az egyetlen dolog, amitől fél : a magány. "
LANCE ! : Három hónap már elég volt Önnek ahhoz, hogy megszokja az életet egy idegen országban ?
CICINHO : Igen. Spanyolország csodálatos hely, jól érzem magam a Realban.De azért nem minden tökéletes. Makarónit kérek és csúnyán néznek rám. A húst jól átsütve szeretem, itt meg szinte nyers. Feijão / tipikus brazil étel alapanyaga / nem is létezik. A megoldás az volt, hogy rokonokat kértem meg, hogy hozzanak Brazíliából feijão-t és rizst.
Lance ! : A látottak alapján úgy tűnik, ez az egyetlen problémája. Az embereknek tetszik az, amit a pályán csinál. A VB-részvétel pedig már bizonyosság. Ön úgy érzi, hogy gyors karriert csinált ?
CICINHO : Nem nevezném gyors karriernek. Sokat küzdöttem és keményen megdolgoztam azért, hogy eljussak ide. 25 éves vagyok, és életemben nem hagytam ki egyetlen edzést sem. Mindig a maximumot adtam, még abban az időszakban is, a Minas Gerais állambeli Atlético csapatánál elvakított a siker és szerettem bulizni, még akkor is igyekeztem helyesen cselekedni. Be akartam jutni egy nagy klubba, és ez az Atlético Mineiró-val sikerült.Aztán jött a São Paulo, amit én Brazília legnagyobb csapatának tartok. Ott aztán azután kezdtem vágyakozni, hogy a Válogatottban játszhassak, és egy külföldi klubban. És így lett.
L ! : Gondolja, hogy a VB-n benne lesz a kezdő tizenegyben ? Már Cafu utódjaként látja önmagát ?
C : A VB-n Cafu a kezdő. Ez megkérdőjelezhetetlen. De nyilvánvaló, hogy meg fogom tenni, ami tőlem függ, azért, hogy én is lehetőséghez jussak.
L! : Ettől a világbajnokság függ az, hogy Ön úgy érezze, megvalósította önmagát, és boldog ?
C : Törekszem arra, hogy meghódítsam a céljaimat. Amikor egy álmomat nem sikerül megvalósítanom, elismerem, hogy csalódottságot érzek. De boldogtalan azért nem leszek ettől. Inkább folyamatosan küzdőképes állapotban tartom magam.Mert úgyis minden akkor történik meg, amikor meg kell történnie.
L! : Ön mindig úgy képzelte, hogy nagy játékossá fog válni és egy napon majd a Selecão-ban fog védeni ?
C : 11 éves koromig mindig én voltam azoknak a csapatoknak a legjobbja, amikben játszottam. Aztán később, amikor a Riberão Preto-i Botafogo-ba kerültem, már nem én voltam a legjobb.Sok jó játékos volt ott.És nekem szembe kellett néznem a nehézségekkel.A legjobbak a klub által fizetett szálláson laktak. Én viszont nem. Mindig haza kellett járnom, Pradópolisba. Nehezen tudtuk megfizetni az utazást. Nehéz időszak volt az.
L ! : És hogyan finanszírozta Ön és a családja a futballozást ?
C : A szüleim mindent elkövettek. Anyám ( Dona Dirce ) Telesena-t árult, apám ( Claudio ), duplaannyit dolgozott a kamionnal, közben két cukornádültetvényt művelt és ezenfelül még zöldséget és gyümölcsöt is árult. Mindkettőjükre büszke vagyok. Édesanyámnak nyolc gyermeke volt. Három meghalt közülük. Ő és apám annakidején fogadalmat tettek : ha én egészségesen születek, Cícerónak fognak hívni Padre Cícero tiszteletére, apám le fog szokni a dohányzásról és így pénzt fog spórolni ( napi két csomaggal szívott ), hogy 19 éves koromig fizetni tudják az edzéseimet.
L ! : Úgy tűnik. Érdemes volt, és Ön megszolgálta a bizalmat…
C : Kamaszkoromban azért megingottam egy párszor. De egy napon anyám magához hívott és azt mondta : „ Cícero, ha valaki akarsz lenni az életben, először is próbáld meg kamatoztatni a futballtehetségedet”. Ez mély benyomást tett rám, és gyorsan visszatértem a focihoz. 19 évesen már profi szerződésem volt. Papa teljesen véghez tudta vinni az ígéretét ( nevet ).
L ! : A szülei a mai napig nagyon fontosak az életében…
C : Tényleg nagyon fontosak. Olyannyira, hogy még Madridba is velem költöztek.Egyrészt azért, mert Brazíliában sok az erőszakos cselekmény, másrészt azért, mert fontos, hogy együtt legyünk. Van menedzserem, de azért anyám az, aki a könyvelésemet intézi, és apám az, aki a szerződéseimet jóváhagyja. Csak akkor írok alá bármit, ha ő is jónak látja.
( Megszólal a telefon. Roberto Carlos van a vonalban, azért hívja, hogy Cicinho édesanyja nála van, és arra kéri a szélsőt, menjen oda vacsorázni. Nagyon jóban vannak. Cicinho egy Roberto Carlos-szal készült közös fényképet tart a ház folyosóján. )
L! : A Real brazil játékosai mindig együtt vannak ?
C : Igen, mint egy család. Minden meccs után elmegyünk egy brazil étterembe. Ott van egy különterem. Egy Ronaldo számára, egy Roberto Carlos számára…az a jó, hogy a szakácsok mindig rendesen megsütik a húst a népnek…
L ! : És még mindig segítenek Önnek, hogy értse a spanyolt.
C : Hát… két hétig tanultam spanyolul, épp hogy gyorsan elsajátítsam az alapokat. De a nagyobb gond a gyorsaság…A spanyolok rettentő gyorsan beszélnek. Én még mindig a São Paulo megye belsejére jellemző lassú tempóban beszélek, nyugodtabban. Mindig kérem a spanyol újságírókat meg a játékosokat, hogy lassabban beszéljenek. Ha nem értem, Roberto és Ronaldo segít ki engem..
L ! : Nem olyan régen Beckham bevallotta, hogy kényszerbeteg, mindent abszolút rendben szeret látni. Önnek van valami gyenge pontja ?
C : Az egyetlen dolog, amitől félek, az a magány.Éjszakánként, még akkor is, ha vannak nálam a házban, a nappaliban alszom és bekapcsolva tartom a tévét. Szükségem van arra, hogy halljam emberek hangját. Ez egy régi történet. 13, 14 éves koromban rendszeresen a szüleim szobájában aludtam.
L ! : Akkor hát zárt ajtók mögött játszani az Ön számára egy rémálom…
C : Ó, én csak akkor játszom jól, ha sokan néznek.
L ! : Akkor hát ezért van mindig olyan jól öltözve ! ( a menedzsere, Ricardo szerint Cicinho szeret a világon legjobban vásárolni ).
C : A Realban a társaim által diktált divatot követem. Az egyik nap Beckham vagyok, a másik nap Ronaldo…és így tovább. Amint meglátok valakin valami újat, már én is szeretnék egy olyat. ( a menedzsere közbevág és közli : Cicinhót a Realban „ Beckinho”-nak, hívják, ami Beckham nevének kicsinyítőképzős változata ):
L ! : Megváltozott-e a brazil társadalomról alkotott képe azáltal, hogy Madridban él ?
C : Észrevettem, hogy itt jobban tisztelik az embereket. Szeretném, ha ez nálunk is eljönne egyszer. Itt az ember egyetlen este 150 eurót költ el egy jó étteremben. Ez több, mint a brazil minimálbér. Az a tervem, hogy alapítok egy iskolát kisgyerekeknek a szülőföldemen, São Paulo állam belsejében, ha lehetséges, a Real Madrid segítségével. Már dolgozunk ezen a terven.
( Cicinho ismét Roberto Carlos-szal beszél telefonon. Az interjúnak vége.De ő még megkéri, hogy megmutathassa a legújabb szerzeményét : a „kis kocsit” / carrinho /- aminek igazából csak a neve kicsi – amit négyféle zenét játszó távirányító működtet. )
C : Most vettem kedden.
És találják ki, mi Cicinho legújabb hobbija ? A ház folyosóin csúszkál nekifutásból, és veri a zongorát , amin még nem tud játszani. "
forrás : jogadorcicinho@groups.msn.com
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
