Majd így folytatja :

„ López Caro tovább folytatja laboratóriumi kísérleteit és keresi az orvosságot a bajokra. De szinte teljesen mindegy, hogy milyen képlettel és összetevőkkel dolgozik. Miután nevetségessé vált a Betis ellen, visszarakta a csapatba a védekező középpályás Gravesent.És lévén hogy Gutira nem számíthatott, Beckhamet rakta erre a posztra, jobbközépen hagyva Cicinhot. És ahogy az várható volt, az angol, minden lelkesedése ellenére, nem találta a helyét középen, semmilyen súlya sem volt a dán mellett a labdakihozatalban és a labdaosztogatásban a szélek és a támadók felé. Hiányzik a mélység Ronaldo megjátszásához. A brazil alig ért labdához és ez így …szinte lehetetlen. Robinhoról mit mondjunk, a srác igyekszik megkeresni a kenyerét, ahogy tudja, mert tisztában van vele, hogy őt áldozza fel Caro elsőként, amint a helyzet romlik . És így is történt. „

Amikor a jelenlegi Madrid pályára lép, vannak bizonyos dolgok, amiket értékelni lehet benne : fegyelem, professzionalitás, a szándék, hogy jól csinálják a dolgokat, ezek az alapvető dolgok azok, amik még megvannak benne, ugyanakkor szemmellátható a depresszió, a lehangoltság és a játék lapossága, látszik, hogy nem sok mindenbe tudnak kapaszkodni, látszanak a láz, a hanyatlás egyértelmű tünetei. Valaki viszi a labdát, de sem előtte, sem mögötte, sem a széleken nem mozog senki, hogy továbbvigye az akciót. Vannak néhányan, mint Robinho vagy Ronaldo, akikben van küzdőszellem, de a többieket észre sem lehet venni. / Na-na… – a szerk. / Baptista alig van jelen, Salgado céltalanul szaladgál, Beckham eltűnik középen és Cicinho „köddé válik „ a Salgado előtti pozícióban. Ebben a nemtudnihovarohanás-ban bárki nehéz helyzetben érzi magát, aki rendhez szokott.  „